„Menjünk, vágtassunk kelet felé, nagyszerű látvány következik. a puszta, a Hortobágy!”
Az idézetet nem egy mai útikönyvből vettük. Petőfi Sándor jegyezte fel úti levelében még 1847-ben. A pusztaság is lehet nagyszerű látvány? Különös észrevétel. A mi hegyekhez, lankákhoz, városokhoz szokott tekintetünk csak átsiklik fölötte, nem lát benne semmit. Pedig a költő nem először járt már a Hortobágyon, évekkel előbb át is gyalogolta. Most éppen társaskocsin utazik Pestről Debrecennel. Tiszafürednél leszáll a batárról, előrefut, hogy ne zavarja a keréknyikorgás: mintha Tündérország kapuján lépett volna át. A rónaság közepe táján már nem tartja vissza elragadtatását, így kiált fel: „Dicső rónaság, te vagy az Isten homloka!”