Még egyszer Csokonai példájáról
Csokonai példájára alapozva indított vitát az ÉS Julow Viktor szép tanulmánya ürügyén a korszerű líra érthetőségéről. Széljegyzetekkel, részletkérdésekkel időszerűsödött azóta a vita, de kissé hátat fordított annak a példának, ahonnét elindult. Pedig mégiscsak arról van szó, hogy ez a sajátos érthetőség, amit szívesen neveznék rációnak a magyar líra nagy vonulatában, azóta is ható, a verset alakító és megőrző törvényszerűség. Hisz a világosságot jelenti. Nem a költői mű természetéhez tartozó benső homállyal, hanem az értelmetlenséggel szemben. De jelenti a rendet is, ezt a gyönyörű képességet, „mellyel az elme tudomásul veszi a véges végtelent”. Persze költői alkatot is jelenthet. Csokonai, mint tudjuk, Horatiust jellemzi „józan és éles ítéletűségű” költőként.
A teljes írás...