1.

„Lantot ragadtam, s a lapályos
Dácia térmezején danolván,

A földnek aljáról felemelkedém;”
(Az ember a poézis első tárgya)

Csokonai élete, költői megjelenése éppen a magyar irodalmi felújulás első hullámának izgalmas indulása, sodrása, majd megtorpanásának idejére esik. Ami 1770-ben Bécsből elindul, Pesten, Kassán, Komáromban, Erdélyben továbbgyűrűzik, abban ő már kollégiumi diákként megfürdik. Korai írásai tanúsítják, hogy mennyire lelkesedett a mozgalomért, mily világosan látta a célt, az akadályokat. Bessenyei, Péczeli, Pálóczi Horváth, Kazinczy, Kármán, Dugonics, Baróti Szabó, Révai, Rájnis nevei úgy vannak jelen a Tempefői-ben, akár az ókor halhatatlanjaié. A legérzékenyebb, legfogékonyabb években érik ezek a hatások, amikor egy életre szokta elkötelezni magát a nagy ügy szolgálatára az ifjú lélek. Olvasta, fölszívta, összegezte a korszak minden részeredményét, miközben ráhangolta a magyar lélek hangjait a korabeli „csinos Európára”. Még nincs húszéves, és mintegy a prozódiai viták eredményeképp olyan formai érettségben képes megszólaltatni a magyar verset, ami messze hallik majd a lírában, epikában egyaránt. Petőfi előtt ő a legnépszerűbb, legmélyebb hatású költő a hazában. Úgy indult, szállt fel ez a fiatal lélek, mint szülővárosa címerében a főnixmadár: csupa tűz volt, hadakozás, napba tekintő, égre szárnyaló.

A teljes írás...

Kardos Pál irodalmi tanulmányai

Kardos Pál kilenc tanulmánya már régi ismerősöm. Jórészük Debrecenben látott napvilágot az 1947-63 közötti években. Szinte hallom ezeket az írásokat, mintha szerzőjük hangja is oda lenne kottázva a szövegek fölé. Itt-ott alakját is látom átfényleni a könyv lapjain. Van a megjelenésének egy olyan formája, amelyben minden összehangzó, megbonthatatlan, a maga helyén, önmagában áll. Szinte csak belőle lehet beszélni, nem róla. Ahogy ő beszélt az irodalomról, abban volt valami megtörténtség. Náluk, az atyai házban az irodalom mindennapos és áhítatos légköre uralkodott. Kardos Albert nemes lokálpatriotizmusában úgy élt Debrecen, mint a literatúránk szebbik felének bölcsője. Szent volt az írás, mert az élet volt maga. Ezeknek a tanulmányoknak is jó része családi téma, sőt családi érdekeltségű – mint egyikük Kardos Albert puritán eszközökkel írt életrajza is bizonyítja. Az otthon, a haza levegője lengi át az egész könyvet. Szinte egységet sugall belé, a műfaji, tárgyi különbözőségekben is.

A teljes írás...

Neves irodalomtörténész és Arany-monográfusunk jegyezte meg egyszer, hogy a divatos életregény-íróknak ugyancsak megakadna a tolluk, ha Arany életéhez nyúlnának. Amily gazdagon vallott műveiben élete belül viharzó eseményeiről, oly szűkszavú volt a külsőkről. Az egyetlen levélnyi önéletrajz mellett a műveiben elszórt, áttételes mozzanatok is inkább a sorsot, a karaktert, egy kivételes jellem arányait sejtetik. A többit, az apróbb nyomokat szemérmesen szégyellte, le is tagadta. Sőt, az ifjúság, a készülődés éveinek emlékét, a zsengéket óvatos, körültekintő gonddal semmisítette meg. Ha a Bolond Istók utolsó strófáiban maga nem adna hírt az altanító „auto da fé”-járól, még kevesebbet tudnánk lelke „tengermély”-mozdulásairól. Így azonban tudjuk, hogy a tanverseken, Csokonai-utánzatokon, romantikán, almanach-lírán, óda-koron néki is át kellett vergődnie, sőt saját hangjára várva, nyugtalanul és kétségbeesetten, a verségetést többször meg is kellett ismételnie. Így telt el egy évtized Az elveszett alkotmány-ig, melyben „csupán a belső ösztönt követi, - S lesz, jó, avagy rossz, - de eredeti”.

A teljes írás...

Kiss Tamás, Debrecen díszpolgárának előadása

A kollégium gimnáziumához engem egy görög érettségi vizsga köt, amelyet – 1933-ban – teológiai tanulmányaim folytatása kívánt meg. Máig emlékszem rá, hogy Szeremley Béla tanár úr Xenophon Ananbasis-ából adott egy lenge szép szemelvényt, amellyel sikeresen meg is küzdöttem. Az anyaiskolához viszont már hosszú történelmi idők kötötték szülőföldemet is: a szép öreg árkádos kisújszállási filiában tanulták elődeim a betű- és számvetést, sőt még a latin nyelv alapelemeit is. Sokak között Török  Pál rektor úr (a későbbi pesti nagy püspök) és Arany János préceptor úr (a későbbi nagy költő) tanította őket. Gimnazista elődöm Móricz Zsigmond volt, az egykori jeles kisdiák. Mikor aztán a teológiára jöttem, az ő árnyaik fogadtak: mintha haza jöttem volna.

A teljes írás...

A debreceni Ady Társaság indulása

A harmincas évek elején, mikor Debrecenbe jöttem, már öt éve működött az Ady Társaság. Éppen izgalmas, pezsgő időszakát élte: átfordulóban a Nyugat-ízlésű, induló szakaszából egy mozgalmasabb, társadalom közelibb korszakába. Hajlékony, vonzó szellemével s a maga nyitottságával olyan volt, mint valami nagycsalád. A mozdulatlan szellemi és társadalmi környezettel szembeni ellentét hajtotta – Ady szavával élve – az előrefutottak, a „túlfejlődött lelkek” növekvő csapatához. Különösnek is tűnik ez éppen Debrecenben, ahol az induló költőben valaha „Csokonai legpicinyebb öccsét sem akarták látni” – íme, megalakult az első Ady Társaság. Egy olyan irodalmi, művészeti testület, amely nyolc évvel a költő halála után, annak szelleméhez mérte magát.

A teljes írás...