Irodalmi portrék

Egy nap Tamási Áronnal


Nem lehet tudni, mennyire érdekelte Tamási Áront Debrecen, írásaiban aligha van ennek nyoma. Annyira mégis, mint a tágabb magyar és emberi világ, amit érzékelt, figyelt és a helyére tudott tenni. Ha ismerte volna történelmét, türelmes, okos, kivárós századait, bizonyára jobban érdekli, de ritkán rándult ő ki a múltba. S ha igen, akkor is megmaradt saját világa, művészete magaslati tájain. Kedves vendég volt, annyi bizonyos: szerették, olvasták, ünnepelték is, akárhányszor itt járt, beszélt s felolvasott.

A teljes írás...

Fiataloknak Tóth Árpádról


Ötven éve halt meg Tóth Árpád, az Ady utáni magyar líra kivételesen bensőséges szavú költője. Még ma is nehéz irodalmi helyét meghatározni a mi – nagyságrendeket és rangokat adományozgató és méricskélő – irodalmi tudatunkban. Ő az „aranyszárnyú” Orion csillagképet tekintette testvérének, nem is egy versében, amely leáldozóban is bölcsen tudta, hogy „száz év múlva kelni fog örökfényű arccal”. Oly tiszta líra a Tóth Árpádé, amelyre minden kornak ráérez majd a szíve. És helye is ott kereshető valahol a szívek közepében. Mindenesetre hatása varázslatos: amily természetes, éppoly ellenállhatatlan.

A teljes írás...

Mata János (1907-1944)


Nevét, sokirányú tehetségét úgyszólván csak a magyar grafika története őrzi, pedig írásai, különösen versei éppoly hű tanúi környezetének, színes, nyugtalan egyéniségének. Valaha kortársai, barátai úgy érezték, hogy a sokoldalúság, az örökös kenyérgond megosztja figyelmét, lassítja, megtöri fejlődése ívét. Ma már fametszetei, írásai közt lapozva, úgy látjuk, neki volt igaza, nem is tehetett másképp. Nála a munka és egyfajta áhított életstílus megalapozása azonos értékű volt. Sőt egy – a lehetségesnél is szabadabb – emberi magatartás, s körötte e világ megformálása még fontosabb. Csak így tudta közölni magát: gondolatdús képeivel, képi erejű írásaival, s embernövesztő törekvéseivel.

A teljes írás...