Nem lehet tudni, mennyire érdekelte Tamási Áront Debrecen, írásaiban aligha van ennek nyoma. Annyira mégis, mint a tágabb magyar és emberi világ, amit érzékelt, figyelt és a helyére tudott tenni. Ha ismerte volna történelmét, türelmes, okos, kivárós századait, bizonyára jobban érdekli, de ritkán rándult ő ki a múltba. S ha igen, akkor is megmaradt saját világa, művészete magaslati tájain. Kedves vendég volt, annyi bizonyos: szerették, olvasták, ünnepelték is, akárhányszor itt járt, beszélt s felolvasott.
|
||
|
||