Civakodó koldusok

Weöres Sándornak


Karácsonyesti nagymisén,
a porta gyér fénye alatt
öt árny imbolyog feketén,
s forgat öklöket, botokat.


A torony ablakaiból
a metsző szél épp oda ugat,
görnyedt testükbe belemar,
cibálja csüngő rongyukat.


„El innét” - szisszen fel a vén.
A másik mankót döf s morog.
„Helyre! A placc most az enyém!”
Vonít ez, amaz vánszorog.


Fejük fölött a sok szitok
miként a pára, összegyűl,
gomolyog, s fenn a templomi
hűs zsolozsmával elvegyül.


S amint felbúg a Glória,
jelezve, hogy a jámborok
serege jön: szétrebbennek,
mögöttük ajtó csikorog.


A gyengébbek a kereszthez
kotródnak, elülnek rajta,
hol testvérük a Megfeszített
bús fejét mellére hajtja.