(Táncolók kara):


Tegnap valaki meghalt,
mit ér, ha valaki él is?
Hoppsza - daloljunk egy dalt!
Táncol, ha hull a levél is.
Addsza kezed, mire félni,
táncoljunk, mire várnál!
Hiábavaló itt élni,
nincsen urabb a halálnál.


        (Polgár):


Elmegyek én meghalni,
végzetet ígér az élet,
inkább megyek meghalni;
hiábavaló ez az élet.


        (Vándor):


Nem tudom merre megyek,
de bármerre térek is én,
tudom, elébe megyek
és ő a nyomomba - kísér.


        (Költő):


Lehetsz pap, koldus, császár,
odanézz: a sír a valóság!
Hogyha az ő dere rádszáll
Lehullsz, mint ősszel a rózsák.


        (Táncolók kara):


Halld, hogy peng a kaszája,
fejünk a tarlók virága,
halld csörög már a bokája,
ej-haj - hiába hiába!
Tegnap valaki meghalt,
mit ér, ha valaki él is?
Hoppsza, daloljunk egy dalt,
táncol, ha hull a levél is.


1936