1.


Ide járok éjszakára,
mikor kigyúl minden orom,
völgy torkán sípol a pára,
s holdfénynél hűtöm a borom.


S völgyekkel álmodok itten,
mohos kő pedig az ágyam.
Odalentről meg - Úristen -
mindig a csúcsokra vágyom.


Mutass egy pontot a hegyen,
ahol nem ér el szenny, halál,
s erőt is adj, hogy fölvegyem
a földet a lábam alá.


2.


Agyam láng: kiolthatatlan,
szívem bő kút volt egykoron.
Most már sustorog a katlan,
s mi marad: üszök és korom.


Nékem a tenger sekély volt,
de már enyhe tavakra vágyom.
Segítsetek: a kölyök téboly
kopog töretlen koponyámon.


Régi reggelek