Milyen bolond vagy, jaj milyen
bolond a te szomorú másod,
hazug a te lágy üveg-szemed
s fekete szárnyú pillantásod.
Beszélj, a könnyed mért csorog,
annyira fáj a fény, az élet?
borgőzös a te foncsorod.


Én úgy emlékszem,
más voltál régen,
tiszta kék szem
nevetett rám,
s most oly zavaros vagy,
mint őszi reggel
a ráncos tenger
Miért, felelj...
Vagy buta bánatok gyötörnek?
Miért hazudsz?
--------------------------
Összetörlek.