A békák ittas szájjal
rekedt dalukat fújják,
a széllel bélelt felhők
rázzák kabátjuk ujját.


Esőcseppek koppannak
tűnő pillanatokra.
Tücsök kezd sírni - ráborul
sátorul a málna bokra.


Keressük csak ki íziben
ezt a furcsa koszinuszt,
azután majd citáljuk
Platót meg Augusztinuszt,


vagy tán a nyíló álmokat
kellene szedni dalba...?
Hoppsza! A puha sárba
beledobbant egy alma.