Esteledik, - ilyen alkonyban
terüket vesztik a tárgyak,
az anyag bennük összetörpül,
köröttük nőnek az árnyak.
Óráinkra hosszan, szelíden
reáfeküsznek a percek,
nagy fehér álmunk az Isten.
Esteledik. Mikor lefekszünk
atomjaira hull a testünk,
zsongás lesz, gyenge bizsergés
egyetlen lesz a lét, a nemlét,
körülfog, becéz a semmi,
kezünket kell csak összetenni,
szemünket lezárni s végre
felnézni a jóságos égre.