Meditáció

Karcsú lányok mentek át a hídon:
könnyű órák és lüktető percek.
Fátyol-testük lengett, mint a
végtelenbe dobott hinta,
de rebbenő bokáikon
a Múlt még visszaperceg.

Így szoktak mindig átosonni
a téren-űrön észrevétlen,
de most a nyomukba léptem,
megfigyelni, hogy suhan el
áttetsző mellükben a Jelen,
mellükön égő gyöngysorom:
a Szerelem,
igy viszik el a nyugalmat, békét,
hulló fehér rózsáim hajukban,
tavaszaim karcsú ékességét.
---------------
Istenem,
hát így röppen el mindenem,
örömöm, kínom
lebbenő finom
fonálnyi hídon.
…  …  …
Így... Így... Így...
Láttam - mert megrezdült a híd -
hogy éveim processziója
árnyékként leng át a falon,
s utánuk oly üres az óra,
s belémkarol az unalom.


1934