Világ, te hatalmas költemény

Világ, te hatalmas költemény
hogy zsongsz, búgsz te lüktetve, égve,
mit egy szent költő keze egykor
belerótt a Nagy Semmiségbe.


Minden csillag egy-egy betűje
e véghetetlen költeménynek
s az alkotója szent kezéről
még mindig-mindig zeng az ének.


Új és új csillagok születnek
túl jeges űrön, fellegeken,
s mind csak egy néma hieroglif,
mind egy fájó, nagy titok nekem.


Talán egy óriás líra ez,
melyben az Isten magát zengi,
amely körülzeng dallamával,
de nem tudja elszavalni senki.