Békés megérkezés

Mikor kiszállok, legelőször
mindig a temető fogad.
Minálunk eddig tart az út,
tovább nem megy, csak a vonat.


Szépnagymama feláll, mosolyog,
kötényt simít és kendőt old.
Szikrát szór karcsú obeliszkje,
hogyha teltebben süt a hold.


Aztán pár perc, - egy rövid ösvény,
s míg meglépem a legelőt,
találgatom: az élők közül
kit látok vajon legelőbb?


Mély csend, csak a sütőház morog,
kinn a kút körül senki sincs.
Az ablak párás, disznótor van
odabenn, - zsíros a kilincs.


Szülék, rokonok óvatosan
megölelnek, — a húgom visít,
„Jókor jöttél! - Jaj de sovány vagy!”
Jóllakom, iszom egy kicsit.


Levetem, mint a bábját a lepke
gyűrött úri álruhám;
az út még egyszer eszembe jut
s messze egy sápadtarcú lány.


1933