Író és pedagógus

Kiss Tamás írói munkásságáról

Kiss Tamás jelenleg az Írószövetség debreceni csoportjának elnöke. E mondat persze nem beajánlás akar lenni, csupán jelezni szeretnénk, hogy Kiss Tamás már „funkcióját” tekintve is szívéig, fejetetejéig benne él a ma irodalmában, Debrecen irodalmi életében.

Pedig nem is debreceni. Már születését tekintve. De nagyon is az írásaiban, magatartásában, vallomásaiban. Írói pályafutása ugyanis itt kezdődött, s íróvá érése itt folytatódott. Egyszerűen idesodródott, mint annyian a történelem tanúsága szerint, s itt maradt, itt ragadt, magához ölelte ennek a városnak a múltja, történelme, s ma is fogva tartja jövője. Fogja, és bilincsbe veri az a szándék, hogy Debrecenről mégis rengeteg a mondanivalója.

Írónál pedig, ez a legfontosabb. Hogy mit vall magáénak, hogy miről vall, mint sajátjáról. S Kiss Tamás Debrecent vallja, de úgy, hogy ebben a vallomásban mégis ott van egy nép szeretete, féltése, dédelgetése. S írói élményei is leginkább innen sarjadnak, az itt megismert emberek vágyából, amiből olykor líra, olykor regény születik.

Mert Kiss Tamás lírikus is, regényíró is. Tud tömören, az érzelmek hevéből verset sűríteni, s tud széles hömpölygéssel epikát is alkotni.

Ebben a rövid írásban lehetetlen mind a kettőt végig elemezni. De úgy érezzük, hogy ez itt nem is szükséges. Kiss Tamás a maga megmutatását már elvégezte helyettünk. Kötetek, könyvek állnak mögötte, amelyekben ott őrződik mindaz, ami az ő eddigi életének legfontosabb valósága. Azonban néhány mondatnyira kutassunk mégis vissza erre az írói országútra.

1932-ben került Debrecenbe. Gulyás PálOláh Gábor és Juhász Géza csinálta akkor az irodalmat, s a fiatal egyetemi hallgatónak jó iskola volt ez az irodalmi forróság. Az akkori élet szellemi szavannájában a Hajó utcai összejövetelek új és új lendületet adtak a kezdéshez, az induláshoz. Személyes kapcsolatba kerül az írókkal, verseket kezd írni.

1934-ben megjelenik első versgyűjteménye: Szembe a széllel. A kötet megjelenése után most már teljes lendülettel benne él az irodalmi életben. Szerkesztőségi tag lesz a Tiszántúli Figyelő-nél, s Bornemissza Lászlóval lótnak-futnak, hogy fenntartsák a folyóiratot. Rengeteg élményt és emléket őriz ebből az időből. Csak egyet ezekből.

Egyszer Oláh Gáborhoz kopogtattak be, hogy verset kérjenek tőle a Tiszántúli Figyelő-be. Oláh Gábor akkori jókedve keserűségében azt a kijelentést tette, hogy nem ad kéziratot egy olyan folyóiratba, amely mindig más nyomdában jelenik meg. Verset persze mégis adott, a Vágta vaktában címűt, amely az egyik legszebb Oláh Gábor-vers. Azt azonban még utánuk kiáltotta, hogy ha a lap megszűnik, a szeme elé ne merjenek kerülni. A folyóirat természetesen megbukott, ők sokáig kerülték Oláh Gábort.

S ilyen irodalmi emléke száz számra van Kiss Tamásnak. Mind-mind olyan, amely fájóan, keserűen és emlékeztetően őrzi az akkori valóságot. Hogy mit jelentett Debrecenben irodalmat csinálni, irodalmat művelni. Jó, ha ezeket az emlékeket valaki őrzi és megmutatja a jövendőnek is: Kiss Tamás ezt teszi.

1939-ben jelentkezik új kötettel. Ismét verseket bocsát a nyilvánosság elé, Régi reggelek címmel. Aztán az új kötet egész 1955-ig várat magára. Pedig közben is ír, verseket, tanulmányokat. Az országos folyóiratok, a Nyugat, Válasz, Kelet Népe, vagy a Rádió szívesen közli írásait. Csak közben meggyűlik a baja a cenzúrával s Kunsági elégia című versét egyszerűen nem engedik közölni.

A felszabadulás után 1947-ben kerül újra Debrecenbe. Bekapcsolódik az Ady Társaságba, ott van az írócsoport születésénél. Tanár, s míg verseket csiszolgat, tanít, nevel. Diákokat, fiatalokat. Majd 1954 tavaszán az Írócsoport elnökévé választják. 1955-ben pedig megjelenik első regénye, a felszabadulás utáni első könyve: Hajnal hasad címmel.

És itt már itt vagyunk a mában, a mai írói tervek sűrűjében. A versírásban, a regényírásban, az alkotás gyötrő izgalmában. A Hajnal hasad című regényéről csak annyit: Csokonait már gyermekfővel szerette, s mint kollégiumi diák talán lakott abban a szobában is, amelyikben Csokonai. Ekkor sarjadt ki benne az elhatározás, hogy regényt ír Csokonai életéről. Az első kötet meg is jelent, jelenleg a második rész megírásán dolgozik. Az anyag együtt van, csak a feldolgozás hiányzik. Közben összeállította válogatott versgyűjteményét is, melyet Férfitánc címmel szándékszik megjelentetni.

Írói terve azonban ennél jóval több. Szeretne új és új verseket írni, de ahogy mondja, nem kellenek. Miért? Valaha Babits és Illyés szívesen várták a verseit, a mai szerkesztők meg mintha magukra csapták volna az ajtót. Reméljük, egyszer kinyílnak s Kiss Tamás versei újra bizonyosságot tesznek az országos folyóiratokban is írójuk mellett.

Írói szándéka végrehajtásának – vidéken élő író – azonban van egy nagy akadálya. Tanár, pedagógus, meghatározott óraszámban kell tanítania, pedig saját vallomása szerint is, az alkotás nem ismer órarendet. Tanítani azonban mindezek ellenére nagyon szeret. Kiváló pedagógus, diákjai lelkesednek érte. S ez a lelkesedés és ragaszkodás fogalmaztatja meg vele, hogy jelent annyit megszerettetni az irodalmat az ifjúsággal, mint egy regényt megírni.

Néplap, 1956. január 22.