A vidéki életformáról izgalmas vitákat, tanulmányokat, sőt, könyveket olvashattunk az utóbbi időben. A viták végső konklúziója – amit annak előtte is jól tudtunk, mert a bőrünkön éreztük  –, hogy a főváros és a vidék közötti szintkülönbség ma már nem olyan kirívó, de vidéken élni még most is hátrányt jelent és áldozatot követel. A különbség megszüntetéséhez – kulturális téren – nagymértékben hozzájárul a rádió, a televízió, a sajtó, a film. Legtöbb vidéki nagyvárosunknak egyeteme, főiskolája, napilapja, múzeuma, színháza, operája van. Mindez a kultúra fontos bázisa. Mégis jócskán akadnak negatívumok is.

E negatívumok közül a mi viszonylatunkban most csak egyet emelünk ki: az önálló, vidéki könyvkiadók hiányát. Vidéken is jelenik meg néhány – elég kis példányszámú – folyóirat, sőt elvétve egy-egy tudományos, főleg helytörténeti jellegű kiadvány, de rendszeres könyvkiadásról nem beszélhetünk. Holott például Debrecennek olyan nyomdája van, amely több mint négyszáz éve folyamatosan működik, s ma is az első kategóriába sorolt hét országos vállalat közé tartozik. Természetes, ahol ilyen nyomda működött, ott a könyvkiadás is virágzott. Akik a bibliográfiában valamennyire járatosak, tudják, hogy a régi magyar nyomtatványok jelentékeny hányadát Debrecenben nyomtatták és adták ki. Ma főleg pesti és külföldi kiadók számára dolgozik. S a Debrecenben élő írók könyveit a pesti kiadók esetleg Győrben vagy Szombathelyen nyomtatják.

Pedig Debrecenben ma is sok író, irodalomtörténész és a társadalomtudományok különböző ágaiban munkálkodó tudós él. Az Alföldi Magvető megszűnése óta – egy ízben összeszámoltuk! – körülbelül ötven önálló mű jelent meg debreceni szerzőktől. Az itt élő írók tehát – könyvkiadó nélkül is – szorgalmasan dolgoznak. De vajon nem serkentené-e őket még nagyobb aktivitásra, ha saját kiadójuk volna?

De elég a panaszból! Inkább örüljünk, hogy arról számolhatunk be a Könyvtájékoztató olvasóinak: jelenleg is három, Debrecenben élő lírikus várja verseskönyvének megjelenését. Közülük Kiss Tamás már széles körben ismert, neves költőnk, míg Bényei József és Szigeti György első kötetével mutatkozik be a versbarát közönségének.

A hatodik évtizedében járó Kiss Tamás ötödik önálló verseskötete Fogóddz a csillagokba címmel jelenik meg az év folyamán a Magvetőnél. Könyve az utolsó négy esztendő java termését tartalmazza, mintegy félszáz szép, míves verset. A kozmikus igény, amit a cím is jelez, s a fejlődésben való hit találkozik a komoly ritmusú versekben az ember felhorgadó kétségeivel. Népiség és európai látókör, a hagyományok ápolása és a modern életérzés szép egyensúlyát mutatják ezek a formailag is korszerűen megszerkesztett versek.

Bényei József első verseskönyvét a Szépirodalmi Kiadó jelenteti meg, Sugárverésben címmel. Pedig a költő már jól benne jár a „férfikor nyarában”; 1934-ben született Tiszaladányban. Első verseit 1955-ben közölte az Alföld, s azóta is rendszeresen publikál itt és más folyóiratokban, s különféle gyűjteményekben. Tanár és könyvtáros, s a debreceni napilap kulturális rovatvezetője.

Bényei első verseskönyve több mint egy évtized legjobbnak ítélt alkotásait tartalmazza, mintegy 80 verset. Verseire jellemző a sokoldalú érdeklődés, a közéleti problémák iránti fogékonyság, s az árnyalt, korszerű, de mindig a közérthetőség határain belüli formai-nyelvi megoldás.

Az 1940-ben született Szigeti György első kötete a Megvető Új Termés sorozatában lát napvilágot, a címe: Legyen valaki veletek. A kötet ötven verse 1964-1968 között keletkezett. A fiatal költő, aki civilben gyógyszertári vegyésztechnikus, Debrecen külvárosaiban nevelkedett fel nehéz sorban. Eszmélkedésében, lírája kialakulásában a származás és a fiatalkori élmények mellett fontos szerep jutott József Attila korán megismert költészetének. Az első verseinél erősen érzékelhető József Attila-i hatás azonban fokozatosan eltűnt, s a költő egyre önállóbb hangon fejezi ki problémáit, örömét-bánatát. Mondanivalója mindenekelőtt azt revelálja, hogy a számára legfőbb, sőt egyetlen esemény: a szocializmus, s hogyan, milyen remények és kétségek, buktatók és felemelkedők között valósul meg nálunk a társadalomban s az emberek érzelmi-gondolati világában.

1970