Mentsük meg a legrégebbi polgárházunkat


Látogatás a Széchenyi utcán


Azokon a régi utcákon, amiket a régi tűzvészek szerencsésen megkíméltek, még ma sem ritkák az árkádos, kőlábas házak. Ha az egykori Cegléd utcán, Német utcán, a Péterfián bekukkantunk egy-egy udvarba, a sivár, uniformizált homlokzatok mögött, itt-ott ránk mosolyog a régi Debrecen néhány szép ámbitusával. Kőházak, másfél-, kétszáz évesek, a sűrűbben jelentkező tűzvészek utáni időkből. Valaha Debrecent évtizedenként – ha nem sűrűbben – meglátogatta egy-egy pusztító tűz, amely végigsepert a fél városon. A régi debreceniek gyúlékony anyagokból építkeztek, s ha valahol a vörös kakas felröppent, nehezen tudták elcsípni. Utcasorok, templomok, középületek lettek porrá, hamuvá. Ezért oly ritkaság az átépítetlen, eredeti régi ház, akár a fehér holló.


Ilyen a Széchenyi utca 6. számú ház. Átélt ki tudja hány tüzet, háborút, futást, dúlást. Erről a házról még ma is elmondhatjuk, az érdeklődő városnéző idegeneknek, hogy íme, ilyen volt a régi debreceni módosabb polgárház. Így építkeztek három évszázaddal ezelőtt ezen a kőszegény vidéken. Műemlék ez a ház, s talán ezért is borzongunk meg, hogy utcai frontján kétpántos vasajtó éktelenkedik, fölötte ilyen felirattal: „Bádogos, Víz,- Gázszerelő Ktsz. Raktára”. A másik falon viszont egy szép lovas királykép domborodik, annak emlékéül, hogy XII. Károly svéd király itt pihent meg 1714-ben a poltavai vesztett csatája után hazafelé siettében. A király egyszerű haditiszti öltözetben érkezett meg Diószegi Sámuel főbíró házába, kicsi kísérettel, inkognitó, de nagyon jól töltötte idejét a tanácsbeliek, papok, és a nyelveket tudó házigazda társaságában.

Akit érdekel a régi história, és felüti a sárgult jegyzőkönyvek lapjait, több mindent megtud erről a régi házról. Értesül arról, hogy főbírák, közéleti emberek lakhelye volt hosszú időkön át. Az első adat 1666-ig megy vissza, amikor is Balyk András, a főbíró lakta. Utána 1706-ban veje, Diószegi Sámuel örökli, s az egész század folyásában, kevés megszakítással mindig postaállomás volt. 1778-tól pedig az első katolikus hitű főbíró, Fáy János háza lesz, ám utána is úgy emlegetik a régi debreceniek, hogy Diószegi-féle ház.

Van Debrecenben még másik ház is a XVII. századból, a Bajcsy Zsilinszky utca sarkán, a Bikával szembeni kis emeletes épület, alatta a virágbolttal. Ez a városias Debrecen főutcai háztípusának emléke. A Széchenyi utcai Diószegi-féle ház viszont az átlag polgári ház szép típusát őrizte meg, hagyta ránk hírmondóul. Az a sajátos értéke is megvan, hogy – ha itt-ott foldozva is – nagyjából eredeti állapotában maradt fenn. Most persze a lakásínség következtében az árkádos folyosó egy része be van falazva sárral, emberi lakásul szolgál. Ennek eltüntetésével viszont egyszerre a három évszázaddal ezelőtti épület képe áll előttünk. Nos, európai történelmi nyom az, és megbecsülendő, hogy egyszer egy ködös novemberi napon „Észak Csillaga” kétheti lovaglás után itt megpihent. Nekünk viszont várostörténeti becses kincs, hogy még fennáll, mintegy arra intve, hogy becsüljük meg, és használjuk fel értékéhez méltóan.

Belépve a széles térséges udvarra, ezt a felelősséget még sajnos semmi sem bizonyítja. A megszerkesztésben, felépítésben egyaránt választékos ízlésre valló öreg udvarház málló vakolatával, porló vörös tégláival, kissé előrehajolva, a szomorú sorsán töprengő magára hagyott öregember képét mutatja. Csak a gyakorlottabb szem figyel fel a magyaros népi reneszánsz építkezés szép kiugró ámbitusára, a tizenegy félkörívű kellemes árkádsorra, a régi hangulatot árasztó udvarra, ahol valaha váltott lovakkal kényelmesen fordultak meg a postakocsik. A betapasztott folyosó végén most fáskamra húzódik meg, innen koporsószerű „szobácskák”, emberi odúk. Egymást nyomják, egymás elől veszik el a fényt. Folyosólakások: mint a fecskefészkek az eresz alatt. Benn a hat szobás lakrészből egyetlenegy szolgál most lakásul, a többi öt szobát a Bádogos Ktsz. foglalja el raktár céljára.

Engem nagyon vonz ez az öreg ház, de megvallom, nem kevésbé érdekel az itt lakó emberek sorsa és egészsége is. Jól laknak-e, elégedettek-e az öreg épületben. Mi a vágyuk, szándékuk, kilátásuk? Egytől egyig munkás, dolgozó ember él itt. Gáspárékhoz kopogok elsőnek. A szűk konyha mélyén lappangó sötét van fényes délben. A szobában két ablakocska, alatta ott ólálkodik a nyirkos kék homály, mert hisz az árkádok be vannak vakolva. A fal mellett hencser, a vakolás fölött kanyargó hasadás, fel a boltos mennyezetig. – Az egész telet végig köhögtük, kérem. Én, az uram, a gyerekek. Négy gyerek. Alig várjuk, hogy kijussunk innen; mert ez nem vall így lakásra. – Megyünk a másik lakásba, a harmadikba. Ott is ugyanazt mondják, tegyünk valamit az érdekükben. Ott is repedések árulkodnak, hogy az öreg épület lassan süpped, vetemedik. Elérkezett az ő számára is a sürgős segítség órája.

A lakótér háromnegyedét a Bádogos Ktsz. foglalja el. Tömör falak között, szép, erős, szinte eget tartó csillagos boltozat alatt. De itt is ugyanaz a homály, villanyfénynél lehet dolgozni. Hogyne, hisz a hátsó ablakon jutni csak fényhez, a nyugati folyosófalakon se ablak, se ajtó, szorgos kezek valaha bevakolták. Olyan hatást tesz itt így, egész hosszában, mint valami katakomba.

 – Mi lennénk a legszerencsésebbek, kérem, ha valami megfelelő munkahelyhez jutnánk – mondják a bádogosok. Erős ez, kérem, akár a szikla, de nem nekünk való hely. Persze, ígérték már rég, hogy renoválják. De csak marad, marad.

 – Tudják-e, hogy a harmadik évszázadot tapossa már ez a ház? Műemlék.

 – Annak való, kérem. Helyrehozni, úgy ahogy volt régen. Tisztán és rendben tartani. Múzeumnak, hivatalnak, effélének…  – így a bádogosok.

Hát így áll egy műemlék a város szívében. Vagyis nem jól áll. Mert az eltorzított, itt is, ott is bevakolt, naptalan, levegőtlen falak magukat emésztik, és a benne lakók egészségét. A műemlékvédelem ügyében viziteltem az öreg háznál, de most már úgy látom, hogy a közegészség ügyében is fel kell szólalnom. Hát íme, megteszem.

A Diószegi-féle ház korszerű restaurálással még visszanyeri régi szépségét. Szakszerű mérnöki becslés szerint károsodás nélkül, a maga eredetiségében vissza lehet állítani, jelentéktelen költséggel. Csak egy feltétele van: sürgősen.

A majd felújult épület praktikus felhasználására is volna egy elfogadható javaslatunk. Költözzék bele a városi kertészet elárusító részlegével, irodájával. Teremtsen ő itt virágos kertet a város szívében, és méltó környezetet a város legrégibb polgárházának.